Mandorla Korall Eszencia

Gondoskodó kedvesség, együttérzés, szimbiózis

Az együttérzés, amely a mások örömében való együtt érzés képességét, és nem az érzelmi azonosulást jelenti.
Legnagyobb tanítása összefügg azzal a kollektív, információs mezővel, mely mindent létezőt összeköt téren és időn kívül.
Leginkább érinti az érzékenység , sérülékenység , traumák mintáit, amelyeket a család származásától örököltünk.
A korall a víz testhez kapcsolódik, a sejtek kommunikációjához, a belső igazságunkhoz.
A víz összeköti a tudat és a test kapcsolatát a sejtjeinken keresztül.
A víz az érzelmek és az intuíció eleme.
A víz magzati életünk közege, így ide kapcsolódik a belső gyermek, a szívesen látottság témaköre, a megfelelési vágyaink. 

Az élettel való szimbiózis, és az empátia, amit önmagunknak kell, oda adjunk, hogy másokkal is meg tudjuk ezt tenni.
A  hallgatás sokszor a legnagyobb támogatás, amit másoknak adhatunk.
Vajon  amire sokszor hirtelen reagálunk, az  most történik, vagy a múltban történt? - ez egy korall területhez kapcsolódó kérdés, ahogyan az is, hogy attól, hogy egy érzés ismerős számunkra, még egyáltalán nem biztos, hogy biztonságos is.

A Korall messzire nyúlik vissza az időben. Sokszor olyan messzire, hogy nem ismerjük fel, mi miért is történik éppen velünk.
Ha tudjuk, hogy valójában az időben létező folytonosság vagyunk, könnyebben kezelhetünk mindent.
A dolgok mindig akkor bukkannak fel, amikor idejük van, és amikor készen állunk arra, hogy tanuljunk, gyógyuljunk abból ami érkezik.
Ez a lélek szinkronisztikus, ugyanakkor objektív rendje. Segít tudatosítani öntudatlan mozgatórugóinkat, ez által arra tudunk reagálni ami a MOST-ban történik. Saját válaszokat találhatunk, a régi beidegződések helyett - ez a felelősségvállalás önmagunkért.

A Mandorla Korall eszencia a sebezhetőség erejére összpontosít. Támogatásával és szándékunkkal törékenységünket és a múlt tapasztalatait építőköveiként arra használhatjuk, hogy elutasítás helyett együttműködve megtaláljuk a helyünket a nagyobb képben.

Megerősítő mondata:

'Elengedem az elutasítástól való félelmet. Tudom, hogy teljes és tökéletes lény vagyok. Elfogadom a sebezhetőségemet és kiterjesztem az együttérzést. Én vagyok a saját támogatóm. Igent mondok az együtt érző és szeretettel teli kapcsolódásokra. Egyenrangú partnerként képes vagyok bölcsen együttműködni minden létezővel, megtalálva a helyem a nagy egész részeként. Az élet része a tapasztalás. Bármi történt, vagy történjen is, megélt emlékeim a kiteljesedés részeként, bölcsességgé alakulnak a létezésemben.  Megtalálom a helyem az időben és a térben, amely körbevesz.'