Van egy pont az ember életében, amikor már nem csak önmagát keresi.
Érzi, hogy több annál, mint amit a történetei, a szerepei vagy a földi tapasztalatai elmondanak róla.
Ezek a minőségek nem gondolatként vagy tanult tudásként élnek bennünk, hanem rezgésként.
Egyfajta mély, megmagyarázhatatlan ismerősség, amely néha egy színben, egy hangban, egy illatban vagy egy pillanat csendjében hirtelen felismerhetővé válik.
És amikor ez a felismerés megérint, akkor jelennek meg a színek.
Nem mint dekorációk, hanem mint kapuk.
Mert a szín nem pusztán látvány, hanem sűrített tudatminőség, egy olyan frekvencia, amely láthatóvá válik, és amelyhez a lélek azonnal viszonyul – vonzódással, ellenállással, vagy egy mély, szinte gyermeki bizonyossággal, hogy "ez én vagyok".
A Csillageredet Fényolajok ezekből a színminőségekből születtek.
Nem elméletből, nem rendszerezésből, hanem egy belső érzékelésből, amely megkereste azokat az illatokat, amelyek képesek hordozni és közvetíteni azt, amit a szín önmagában képvisel.
Így vált a szín és az illat egyetlen, élő minőséggé.
Mert az illat az egyik legősibb kapu,
amely nem kér engedélyt, magyarázatot,
nem vár értelmezést, hanem közvetlenül a lélekhez szól,
megkerülve a gondolatokat, és egyből oda érkezve, ahol az emlékezet él,
ahol a test már tudja azt, amit az elme még csak keres.
A Csillageredet Fényolajok egy körként jelennek meg ebben a térben, nem hierarchiában, nem sorrendben, hanem egymást kiegészítve, mint egy élő térkép, ahol minden irány egy minőséget hordoz, és minden minőség egy kaput nyit.
A Csillageredet nem valahol a csillagok között van,
hanem benned.
Ahogyan a színek is benned élnek.
Ahogyan az illatok is benned találnak otthonra.
És ahogyan a Mandorla sem egy külső világ része, hanem az a finom, belső tér, ahol a két világ benned összeér.
